A felületi kiképzése és fizikó-kémiai jellemvonásai az implantátumok felületének számottevően befolyásolja az osseointegrációt. Az eddigiekben úgy vélték, hogy az implantátumok felületének fizikai és biológiai tulajdonságai nem változnak az idők folyamán a gyártást követően. Az anyag amiből készülnek és ennek az osseointegrációt bitzosító tulajdonságai nem változtatják meg felületi jellemzőiket. Mégis a legutolsó beszámolók szerint bizonyítottá vált, hogy a megmunkált titán felületén egy biológiai változás megy végbe az idő elteltével, melynek következményeként jelentősen csökken az implantátumok osseointegrációs képessége. Összehasonlítva az újonnan megmunkált vagy az újra aktivált implantátum felszínét egy 4 héttel korábban legyártott és a mi általunk rendszeresen kapott csomagolásban lévő implantátum között, ez utóbbinak kétszer olyan hosszú gyógyulási időre volt szüksége. Az implantátum-csont kontaktus a gyártást kővető 4. hét után, 60 %-kal volt kisebb a felületi érintkezés, ellentétben a 98,2 %-os érintkezéssel egy UV-kezelt implantátummal szemben. Vizsgálatok kimutatták, hogy a 4 hetes tulajdonságaiban módosult felszín, csak 20%-50 %- ig ágyazodott, épült be, a csontépítő sejtek szaporodása 20-50 %-kal kisebb számban voltak jelen, mint az UV-kezelt implantátumnál. Megváltozik a felületi polaritása. A Ti4+ pozitiv töltésű ionok a környezetükből magukhoz vonzanak különböző negatív töltésű szénatomokat, így a felületi felrakodás miatt a negtív töltésű csontépítő sejtekre nem vonzó, hanem taszító hatással lesznek. UV-fény és ózon gázkeverék hatására távoznak nevezett szénatomok, melynek következtében fokozott sejt-vonzó és oszteo-konduktiv képességgel rendelkeznek, az UV-kezelt titán felszínek. A jelenség amit ,,Photofunkcioalizációnak” neveztek el, 4 szeresére gyorsítja fel az osseointegrációt, a közel 100 %-os felületi érintkezésnek köszönhetően.

Kiemelendő a fokozott gyógyulási készség és oszteogénikus sejt szaporulat az UV- kezelt felszín körül. Jelen tanulmányok rámutatnak, hogy az UV-kezelés megfordítja az idő függvényében bekövetkezett titán felszínének biológiai elváltozásait , sőt még fokozottabb beépülési tulajdonságokkal ruházza fel, még a frissen legyártott implantátumhoz képest is. Feltehetően egy újabb szemlélet alá helyezei az osseointegráció megértését és felhívja a figyelmet újabb utak felkutatására a tudomány és az implantológia kezelésében.

Tekintse meg az ehhez kapcsolódó videót is: